A település első okleveles említése "Sydo" néven ismert. A Zsidó nemzetség, illetve a nemzetségből származott Csáky család ősi birtoka. Szent Balázs vértanúnak szentelt premontrei prépostságáról 1284-ben, 1341-ben találni írott forrást, s egy 1446. évi határjárás is említi. 1421-22-ben még a Csákyak birtoka, rövidesen a Rozgonyiak tulajdonába megy át, majd 1525-ben Werbőczi Istváné.
A török időben sem néptelenedett el a község. Ismerjük török birtokosait is. Csak az 1686-os felszabadító háború idején futottak szét lakói, ám 1695-96-ban ismét benépesült, római katolikus magyarokkal és evangélikus szlovákokkal. A kisnemesek kezén lévő falut a XVIII. század első harmadának végén gr. Grassalkovich Antal szerezte meg és Gödöllő központú birodalmához csatolta. A Grassalkovich család hanyatlása után birtokainak egy részét Tisza Kálmán, majd tőle Fischer Mór vásárolta meg. A földbirtok a XX. században is a Fischer család birtokában volt. A falu szülötte Bajthay Antal báró (1717-1773), a neves erdélyi püspök és kiváló tudós. A domboldalakra kapaszkodó község földművelő lakossága zártan és nehezen élt az elmúlt századokban. Bár a II. világháború után földhöz jutott a paraszti lakosság, hamarosan szövetkezetbe tömörült. A föld már nem tudott mindenkit eltartani, ezért ingázóként a környező városokban és Budapesten keresett és talált munkát a lakosság.
A lakosság számának változása
- 1869: 697 fő
- 1910: 1041 fő
- 1941: 1108 fő
- 1960: 851 fő
- 1990: 751 fő
- 1992: 714 fő
- 2001: 898 fő
- 2008: 879 fő
- 2010: 889 fő
- 2011: 886 fő
- 2012: 874 fő
- 2014: 879 fő
- 2015: 863 fő
- 2016: 857 fő
Vallási élet
Vácegresen három egyházközségben élnek az emberek. A római katolikusok temploma (Boldogságos Szűz Mária tiszteletére) dombon álló, egyetlen homlokzati tornyos, egyhajós román kori alapokon álló, egyszerű falusi barokk templom. A kutatók feltételezése szerint a templom az egykori premontrei prépostsági templom maradványaira épült. A XVIII. század közepén már állott, 1788ban restaurálták. Az ezt követő időkben többször átépítették, felújították. A filiális egyház Galgamácsához tartozik.
Az evangélikus templom egyetlen homlokzati tornyos, a XIX. század közepén épült, korai romantikus épület, lábazat veszi körül. A klasszicista ízlésű, de még barokk elemeket tartalmazó oltárt és oltárképet, amely a szamariai asszonyt ábrázolja, az anyaegyházból, Domonyból vitték oda.
A baptisták imaháza a közelmúlt alkotása. A közösségnek élénk hitélete van. 1943-ig a település neve Zsidó volt. Nevét Endre László, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának akaratából változtatták át Vácegresre, mely nevet 1943. május 1-jén vette fel.
A település jelene
Az elmúlt évtizedekben a falukép teljesen átalakult. A régi hossztengelyes parasztházak helyére többszintes családi házakat emeltek. A villany és vízvezeték kiépítését követően, a rendszerváltás után kiépült a gáz és a telefonhálózat is. Megépült a szennyvízcsatorna hálózat, melyre a lakosság többsége már csatlakozott.